1.0https://namaste.cafeblog.huAcademy11 köszönt Téged.. Namaste ॐ Gondolatok a Lélek Útján ღhttps://namaste.cafeblog.hu/author/namaste_gondolatok_csodakkal_teli_megelt_tortenete/<p><strong>Néhány évszázaddal ezelőtt az egyik kolostorban élt egy szent, aki életével elégedett és boldog volt.</strong></p> <p><strong>Az egyik napon, amikor a konyhában mosogatott, megjelent neki egy angyal és így szólt:</strong></p> <ul> <li><em><strong>Az Úr küldött engem, hogy tudomásodra hozzam, itt az ideje annak, hogy az örökkévalóságba költözz.</strong></em></li> <li><strong><em>Megköszönöm, Úristen neked azt, hogy gondolsz rám</em> – válaszolta a kis szent –, <em>de amint te is látod, előttem tornyosulnak ezek a mosatlan edények. Nem akarok udvariatlan és hálátlan lenni, de nem várhatna egy kicsit az örökkévalóság rám addig, amíg a munkámat befejezem?</em></strong></li> </ul> <p><strong>Az angyal a kis szentre tekintett, majd így szólt:</strong></p> <ul> <li><strong><em>Meglátom, mit tehetek érted…</em> – majd eltűnt.</strong></li> </ul> <p style="text-align: center"><a href="https://namaste.cafeblog.hu/files/2014/12/KéÉP-n.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-1575" src="https://namaste.cafeblog.hu/files/2014/12/KéÉP-n.jpg" alt="KéÉP n" width="1022" height="635" /></a></p> <p><strong>A kis szent szorgalmasan folytatta munkáját. Az egyik nap éppen a kertben kapált, amikor ismét megjelent neki az angyal. A szerzetes habozva és dadogva kapájával a sok gyomnövényre mutatott:</strong></p> <ul> <li><em><strong>Nézd ezt a rengeteg gazt! Nem tudna az örökkévalóság egy kicsit várni?</strong></em></li> </ul> <p><strong>Az angyal nevetett és rögvest távozott. A kis szent végiggyomlálta a kertet, majd megnyírta a bokrokat. </strong></p> <p><strong>Az idő pedig telt-múlt. </strong></p> <p><strong>Az egyik nap a kis szent egy beteget ápolt a kórházban. Éppen egy pohár hideg vizet nyújtott neki, amikor ismét megjelent az Úr angyala. A szent kitárta kezeit és a kórházban levő számtalan betegre mutatott. Az angyal szótlanul eltűnt. </strong></p> <p><strong>Amint a szerzetes késő este a cellájába visszavonult és nyugovóra tért, végiggondolta azt a hosszú időt, amióta az angyal neki mindegyre megjelent, és ő annyiszor elutasította őt. Hirtelen fáradtnak és kimerültnek érezte magát, majd így imádkozott: </strong></p> <ul> <li><em><strong>Uram, amennyiben lehetséges, küldd el angyalodat még egyszer hozzám, nagyon örülnék neki.</strong></em></li> </ul> <p><strong>Alighogy az imáját befejezte, az angyal tüstént előtte állott.</strong></p> <ul> <li><em><strong>Ha te engem most hívsz, készen állok belépni az örökkévalóságba.</strong></em></li> </ul> <p><strong>Az angyal ismét mosolyogva végigmérte, majd így szólt:</strong></p> <ul> <li><em><strong>Mit gondolsz, az egész idő alatt hol voltál?</strong></em></li> </ul> <p> </p> <p>Szerző: Albert Schweitzer</p> <p> </p> <p>Jó áramlást a Csodák felé. :) Merd megélni őket hiszen léteznek! :) Namaste :)</p>richhttps://namaste.cafeblog.hu/files/2014/12/KéÉP-n-150x150.jpg150150