1.0https://namaste.cafeblog.huAcademy11 köszönt Téged.. Namaste ॐ Gondolatok a Lélek Útján ღhttps://namaste.cafeblog.hu/author/namaste_gondolatok_csodakkal_teli_megelt_tortenete/<p><strong>Egy igencsak fiatal felhőcske (de hát mindenki nagyon jól tudja, hogy a felhők élete rövid és mozgalmas) először nyargalászott fenn a magasban, néhány igen nagyra dagadt és bizarr felhő társaságában.</strong></p> <p><strong>Midőn a nagy Szahara sivatag fölött haladtak, társai, akik már tapasztaltabbak voltak, egyre biztatták:</strong></p> <ul> <li><strong> <em>Szaladj csak, szaladj! Ha megállsz, elvesztél.</em></strong></li> </ul> <p><strong>A felhőcske azonban nagyon kíváncsi volt, mint a fiatalok általában, és lesiklott a vágtató bivalycsordához hasonló gomolygó felhők alá</strong></p> <ul> <li><strong><em>Mit művelsz? Hová mész?</em> - vicsorgott vissza rá a szél.</strong></li> </ul> <p style="text-align: center"><a href="https://namaste.cafeblog.hu/files/2014/12/dűne-n.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-1470" src="https://namaste.cafeblog.hu/files/2014/12/dűne-n.jpg" alt="dűne n" width="840" height="800" /></a></p> <p><strong>A felhőcskének azonban igen megtetszettek az aranyló homokdűnék: valóban elragadó látványt nyújtottak. Lassan-lassan föléjük ereszkedett. Úgy tűnt, hogy megannyi széltől cirógatott aranyfelhőre talált bennük.</strong><br /><strong>Egyikük rámosolygott. - Szia - mondta neki. Nagyon bájos dűne volt. Épp akkor formálta a szél, aranyló fürtjeivel játszadozva</strong></p> <ul> <li><strong><em>Szia. Az én nevem Felhő</em> - mutatkozott be a felhő.</strong></li> <li><strong><em>Az enyém meg Dűne</em> - hangzott a válasz.</strong></li> <li><em><strong>Hogy megy a dolgod ott lenn?</strong></em></li> <li><em><strong>Mendegél... Nap és szél. Néha túl meleg van, de azért minden rendben. És a tied?</strong></em></li> <li><em><strong>Nap és szél... nagy vágták az égen.</strong></em></li> <li><em><strong>Az én életem igen rövid. Ha megjön a nagy szél, lehet, hogy el is tűnök.</strong></em></li> <li><em><strong>Sajnálod?</strong></em></li> <li><em><strong>Egy kicsit. Olyan, mintha semmire se kellenék.</strong></em></li> <li><em><strong>Azt hiszem, rövidesen én is esővé változom és leesem. Ez az én sorsom.</strong></em></li> </ul> <p><strong>A dűne habozott egy pillanatig, aztán azt mondta: </strong></p> <ul> <li><em><strong>Tudsz róla, hogy mi úgy hívjuk az esőt: mennyország?</strong></em></li> <li><em><strong>Nem is tudtam, hogy ilyen fontos vagyok - </strong></em><strong>mosolygott a felhő.</strong></li> <li><em><strong>Egy-két idősebb dűne elbeszéléséből tudom, mennyire jótékony az eső. Akkor csodálatos dolgok borítanak be minket, amiket úgy hívunk, hogy ...fű... és ...virágok...</strong></em></li> <li><em><strong>Ó, igen, ismerem őket.</strong></em></li> <li><strong><em>Valószínűleg, én nem fogom megismerni őket soha</em> - fejezte be szavait a dűne.</strong></li> </ul> <p><strong>A felhő gondolkodott egy darabig, aztán megszólalt: </strong></p> <ul> <li><em><strong>Tulajdonképpen én is rád hullajtanám az esőmet...</strong></em></li> <li><em><strong>De akkor meghalsz...</strong></em></li> <li><strong><em>Te pedig kivirulsz.</em> - szólt a felhő és lassan kezdett átváltozni jótékony esővé.</strong></li> </ul> <p><strong>Másnap a kis dűne csupa virág volt.</strong></p> <p> </p> <p>Szerző: Ismeretlen</p> <p> </p> <p>Jó áramlást a Csodák felé. :) Merd megélni őket hiszen léteznek! :) Namaste :)</p>richhttps://namaste.cafeblog.hu/files/2014/12/dűne-n-150x150.jpg150150