1.0https://namaste.cafeblog.huAcademy11 köszönt Téged.. Namaste ॐ Gondolatok a Lélek Útján ღhttps://namaste.cafeblog.hu/author/namaste_gondolatok_csodakkal_teli_megelt_tortenete/<p><strong>Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.</strong></p> <ul> <li><strong>Miért búsulsz?</strong></li> </ul> <p><strong>A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor meglátogatta, a remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.</strong></p> <ul> <li><strong><em>Elhagytam a szívem</em>. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.</strong></li> <li><strong>A szíved? - csodálkozott a vén remete.</strong></li> <li><strong><em>Igen</em> - azt! - Hüppögte. - <em>Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a szemem fényére!</em> - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból.</strong></li> </ul> <p style="text-align: center"><a href="https://namaste.cafeblog.hu/files/2014/11/szívbe-zárt-érzelem-n.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-1411" src="https://namaste.cafeblog.hu/files/2014/11/szívbe-zárt-érzelem-n.jpg" alt="szívbe zárt érzelem n" width="704" height="664" /></a></p> <p><strong>A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta s a feltündöklő fényáradatban. A gyermek szeme nagyra kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.</strong></p> <ul> <li><strong><em>Megtaláltad!</em> - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. - <em>Szeretlek! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide kérlek! Ezentúl a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!</em></strong></li> </ul> <p><strong>A gyermekvidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.</strong></p> <ul> <li><strong><em>Tudod mit?</em> - töprengett a remete. - <em>Hadd válasszam meg én a helyét.</em></strong></li> <li><strong><em>Rendben</em> - egyezett bele. A remete elmosolyodott és a parányi szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt. A gyermek leplezetlen boldogsággal, csillogó szemekkel bámult közeledő szíve után, hogy mennyire szép helye is lesz ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.</strong></li> <li><strong><em>Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek?</em> - értetlenkedett.</strong></li> <li><strong><em>Figyelj rám!</em> - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott. - <em>Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel: Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.</em></strong></li> </ul> <p><strong>A gyermek eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.</strong></p> <ul> <li><strong><em>Köszönöm!</em> - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy pillangót meglátva utána futott. A remete pedig csak bámult a távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.</strong></li> </ul> <p><strong>Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.</strong></p> <p> </p> <p>Szerző: Ismeretlen</p> <p> </p> <p>Jó áramlást a Csodák felé. Merd megélni őket hiszen létezenek! :) Namaste :)</p>richhttps://namaste.cafeblog.hu/files/2014/11/szívbe-zárt-érzelem-n-150x150.jpg150150