1.0https://namaste.cafeblog.huAcademy11 köszönt Téged.. Namaste ॐ Gondolatok a Lélek Útján ღhttps://namaste.cafeblog.hu/author/namaste_gondolatok_csodakkal_teli_megelt_tortenete/<strong>Figyelj rám kisfiam! </strong> <strong>Álmodban teszem ezt a vallomást. Belopóztam hozzád egyedül. Alig néhány perccel ezelőtt, miközben a szobámban újságot olvasva ültem, lelkiismeret furdalásom támadt. Bűnösként jöttem az ágyadhoz.</strong> <p style="text-align: center"><a href="https://namaste.cafeblog.hu/files/2014/09/Vallomás-n.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-883" src="https://namaste.cafeblog.hu/files/2014/09/Vallomás-n.jpg" alt="Vallomás n" width="573" height="382" /></a></p> <strong>Arra gondoltam, kisfiam, hogy ma haragudtam rád. Megszidtalak reggel, amikor öltöztél iskolába menés előtt, mert a törülközővel csak úgy megpacskoltad az arcodat.</strong> <strong>Rendreutasítottalak, mert a cipődet sem tisztítottad ki rendesen. Dühösen rád kiáltottam, mert szétszórtad a dolgaidat a padlón.</strong> <strong>Reggeli közben is találtam megróni valót. Kiloccsantottad a tejet, aztán egészben nyelted le az ételt; a könyöködet az asztalra raktad; a vajat túl vastagon kented a kenyeredre.</strong> <strong>Amikor pedig elindultál, és én a vonathoz készültem, visszafordultál, integettél nekem, és így kiáltottál: </strong> <ul> <li><strong>„Isten veled, Apu!” – én meg szigorúan összeráncoltam a homlokomat, és ezt feleltem:</strong></li> <li><strong>„Húzd ki magad!”</strong></li> </ul> <strong>Délután aztán elölről kezdődött az egész. Amint hazafelé jöttem, meglestelek az úton: térdeltél, és golyókkal játszottál. </strong> <strong>Máris lyukas volt a harisnyád.</strong> <strong>Megaláztalak a pajtásaid előtt azzal, hogy rád parancsoltam: előttem menj hazáig. Drága a harisnya, és te is gondosabb lennél, ha neked kellene vásárolnod. Ezt vetette apád a szemedre, kisfiam.</strong> <strong>Emlékszel-e, hogy később, amikor a szobámban olvastam, félénken bejöttél, szomorú tekintettel a szemedben? Amikor felnéztem az újságból, türelmetlenül a zavarás miatt, habozva álltál az ajtóban. </strong> <ul> <li><strong>„Mit akarsz?” – förmedtem rád. </strong></li> </ul> <strong>Te nem feleltél, hanem viharos lendülettel felém futottál, a karodat a nyakam köré fontad, megcsókoltál, magadhoz öleltél azzal a szeretettel, amelyet Isten ültetett a szívedbe, és amelyet még a ridegség sem tudott elhervasztani. Aztán elmentél, feltipegtél a lépcsőn, az emeletre.</strong> <strong>Nos, kisfiam, nem sokkal ezután történt, hogy az újság kicsúszott a kezemből, és rettenetes dermesztő félelem fogott el.</strong> <strong>Mit csinált belőlem a megszokás?! A hibakeresés, a dorgálás rossz szokása- azért büntettelek meg, mert gyerek vagy! Nem mintha nem szeretnélek, csak éppen túl sokat várok egy gyerektől. A saját megsokasodott éveim mértékével mérlek.</strong> <strong>Pedig olyan sok jó és szép és becsületes van a jellemedben. A szíved nagyon jó. A természetes kedvesség is mutatja, amellyel hozzám futottál, és egy csókkal jó éjt kívántál nekem.</strong> <strong>Nem is számít ma este semmi más, kisfiam. Eljöttem a kis ágyadhoz a sötétben, és szégyenkezve letérdeltem.</strong> <strong>Ez a vallomás csak vezeklésem egyik része. Tudom, meg sem értenéd ezeket a dolgokat, ha nappal, és hangosan mondanám el neked.</strong> <strong>Holnap azonban igazi apu leszek! Pajtásod leszek, és veled szenvedek, ha szenvedsz, veled nevetek, ha nevetsz. Inkább leharapom a nyelvemet, ha még egyszer türelmetlen leszek. Azt mondogatom majd magamban, mint valami litániát: „Hiszen csak gyerek –csak egy kisfiú még!”</strong> <strong>Attól félek, úgy bántam veled, mintha máris felnőtt lennél. Most azonban, hogy itt látlak az ágyacskádban, fáradtan, és összegömbölyödve, most látom, hogy még csak egy kisgyerek vagy.</strong> <strong>Tegnap még anyád tartott a karján, és fejed az ő vállán pihent. Sokat kívántam tőled, nagyon sokat……</strong>   Forrás:  W. Livingston Larned   Jó áramlást a Csodák felé. Merd megélni őket hiszen létezenek! :) Namaste :)richhttps://namaste.cafeblog.hu/files/2014/09/Vallomás-n-150x150.jpg150150