A cafeblog vip bloggerei indítottak el egy kezdeményezést, melyben egymást igyekeznek bemutatni írásaikban.
Bouvet olyan mint egy ezer arcú virág, mely az élet bármely területét bemutatja alkotójának tükrén keresztül.
Petra a bouvet.cafeblog.hu szerzője.
Bloggerkedd írásomban Őt szeretném Veled megismertetni Kedves Olvasó.
Sokat köszönhetek Petrának (is), mert rengeteg segítséget kaptam tőle amikor elindultam a blog írás rögös útján. Köszönöm Neked Petra.
Minden írásodban érződik az élet szeretet. Honnan ered ez belőled?
Tele van a környezetem – már elnézést – búval toszott emberekkel, akiknek lefelé görbül a szája és egész nap csak nyávog. Az igazi örömet pedig azzal okozol nekik, ha sajnálod őket. Én már hosszú évek óta úgy gondolom, hogy iszonyatosan nem érek rá sajnálgatni másokat, főleg úgy, ha magamat sem szoktam. Ha mások nem élvezik az életüket, maguknak ártanak vele. Én éppen ezért élvezem és szeretem és mosolygok mindig, ahogy egyszer fogalmaztam: akkor is, ha körülöttem romba dől a világ.
„Határozottan Nő vagyok és élvezem” alcímed sokat sejtett. Az elmúlt 10 évben sokan fordultak Hozzám segítségért, mert nem merik megélni Nőiességüket. Ajándék számukra amikor már képessé válnak rá, Te pedig ki is mered jelenteni ország-világ előtt. Hosszú út vezetett életedben idáig, hogy ezt megtedd?
Ezen nem gondolkodtam még, mert születésemtől fogva nő vagyok, aki ezt tökre tudja magáról, így nem tudok mást, mint ezt kiélni. Ezekkel a színre fújt lökhárítókkal itt magamon, nem is tudok másképp. 🙂 Nőnek lenni szerintem baromira jó dolog. És ez nem korfüggő, nem testsúlyfüggő, sem fülönfüggő, ezt higgye csak el mindenki, mert így igaz!
Bemutatkozó soraidban megjelenő „Aki látni akarja a fényt, annak kockáztatnia kell a sötétséget..” gondolatoddal tökéletesen egyet értek. Mindig megmered kockáztatni a sötétséged, hogy meglásd a fényt?
Senki nem akarja a sötétséget, de nagyon sok élethelyzetben volt már részem abban, hogy vaksin tapogatok egy semmi kellős közepén, körülöttem kaki, fejem felett kaki és csak azért is találjam meg a fényt. Mert az ott van! A titok ugyanis ez: a fény ott van!
A régmúlt valóságodban, kicsi lánykaként miképpen képzelted el a saját családodat? Sikerült részben vagy egészben valóra váltanod akkori álmaidat?
Gyerekként tök hülyeségekről álmodoztam: férjnek Brian Laudrup focistát szerettem volna, aztán egy focicsapatnyi gyereket, kacsalábon forgó házat és olyan alakot, mint Cindy Crawfordé. Szerintem az, ami felnőttkorom értelme, ennél sokkal jobb. Van Férj, akivel 14 éve vagyunk együtt. Enyém a világ legszebb kislánya, bár rémes, ahogy kamaszodik és lassan magasabb lesz nálam. A fiam pedig egy elképesztő arc, be nem áll a szája, amit nem tudunk, honnan örökölt és mindeközben egy szeretetgombóc. A blogot tulajdonképpen a gyerekek “Gyerekszáj” sztorijaira indítottam, csak kinőtte magát. Családunk tagja még Kifli, aki macska. Még nem annyira híres, mint Grumpy Cat, de azon vagyunk, hogy bevágódjon a celebvilágba, mert a Kifli sokkal cukibb.
Bátran mutatod meg családod különböző élethelyzetekben, még akkor is, ha éppen érzel mi hullámvasúton csücsülsz. Nem félsz megmutatni ilyen mélységeket önmagadból?
Nem mutatok meg többet annál, mint amit bárkinek elmesélnék egy baráti borozgatás közben egy kerthelyiségben. Az az olvasó, aki a privátabb, mélyebb és személyes írásaimra kattint rám, pont az az ember, akivel ezt a baráti koccintást el tudom képzelni és ő is velem. Talán ezért is olvassa el ezeket a sorokat. Olyat nem írok, hogy “segíteni akarok” másoknak a soraimmal meg azzal, hogy ennyire nyitott könyv vagyok, mert ez annyira klisé és annyira nem igaz. Nem segíteni akarok, hanem miközben én jól érzem magam, mások is ugyanígy éljenek át különböző érzelmeket. Jó érzés tudni, hogy néha több ezer ember nevet, sír, bólogat, örül, hisztizik vagy esetleg vitatkozik velem. https://bouvet.cafeblog.hu/kategoria/csaladom-es-mi/ )
Képes vagy megtalálni mindenben a pozitívat? Hangulatfüggő, hogy mikor látod így a körülötted lévő világot vagy tudatosan törekszel írásaidban ezzel is erőt sugározni?
Erről meséltem az első kérdésnél már. Muszáj mindenben a jót látni. De a legjobb ilyen példám tavaly volt, amikor kihasználtam az egyetlen, háromnapos havazást az adott évben Magyarországon. És én előadtam az utcán lévő jégdarabon a “dupla leszórt hamburger” nevű elemet, tízpontos gyakorlat volt, tizenkét hetes fekvést és mankózás hozott az életembe. Amikor Férj vitt haza kocsival a kórházból, egy nagyon pozitív szemléletű ismerősöm azt mondta nekem a telefonba: “Lásd meg ebben a jót!”. Csak azért nem tudtam ott és akkor megcsapkodni őt ezért a mondatáért, mert aznap még a wc-re menés is kihívást jelentett, de a baleset utáni hétvégén végig erre a mondatára gondoltam. És igazat kellett adjak neki. Mert kétféle dolgot tehettem abban a szituációban:
- Duzzogok, hisztizek és kiborulok, ami miatt duzzog, hisztizik és kiborul a család is velem együtt, sajnáltatom magam és nyavalygok, amitől nem sajnál engem vissza a család, mert nekik is az az elvük, hogy a sajnálkozás hülyeség és a nyavalygást sem tűrik, illetve a leginkább lényeges: ha hisztizek, az ráncosít! És egy nőnél ez roppant fontos téma.
- Elkezdem kotorni a jót. És lőn! Rengeteget írtam abban az időben, rengeteget olvastam, végig tudtam nézni a téli olimpiát és testileg tudtam nagyon sokat pihenni. Rá kellett jönnöm, nagyon el voltam már fáradva az elmúlt években. Sőt, a baleset előtt sokáig mondogattam azt a teljesen hülye mondatot, miszerint vágyok arra, hogy egész napokat töltsek ágyban, párnák közt sóhajtozva. A vonzás törvénye bizony hatott.
A két lehetőségem közül én ezt az utóbbi utat választottam.
Hogy ezzel a szemlélettel erőt sugárzok-e? Mindenféle álszerénység nélkül vallom, hogy erős nőnek tartom magam, de legalábbis olyannak, aki pontosan tudja kicsoda, mit akar, mit szeret és mit kell tegyen a saját boldogulásáért. Hogy ezt én kisugárzom-e az írásaimban? Bizonyára, hiszem az írásaim is én vagyok, ott is magamat adom, tehát nem tudok mást vagy másképp.
Mit ad Neked az írás? Pillanatról pillanatra, óráról órára, napról napra..
Egy szóban fogom ezt megválaszolni, de tuti megdöbbensz rajta. Az írás nekem ugyanis nem más, mint csacsogás. Hülye, latin szóval kommunikáció. Hogy elmondom a véleményem, megmutatom, ami éppen érint, vagy ami érdekel, csacsogok, jól érzem magam és tudom, a monitorok túloldalán ezzel mások is jól érzik magukat.
Hála és Köszönet az interjúért, hogy megmutattad önmagad Nekem, Olvasóimnak és Olvasóidnak egyaránt. 🙂
Szívből kívánom Neked,
hogy merd megélni azt a Csodát Aki Te Magad Vagy. 🙂
Namaste 🙂
Kommentek