Istenem, összeteszem kezem,
Lehajtom a fejem, s hozzád szólok csendesen.
A fejemben zűrzavar kavarog, felkavarnak a bennem lévő gondolatok.
A változások kezdete, a kinyíló lehetőségek szele megcsapott,
S a belső békém elhagyott.
Mint hurrikán kavarog bennem a sok érzelem,
Így most újra hozzád fordulok, segíts kérlek nekem.
Hívásomra érzem érkezel, s szereteteddel újra körül veszel.
De biztató hangod oly hallgatag, nem hallom e zűrzavar alatt.
Megnyitom a szívem, elengedem magam,
S hagyom, hogy a szélvihar magával ragadjon.
Összeteszem a kezem s hozzád imádkozok csendesen:
Istenem kérlek fogd a kezem, s vezess, szeress, bíztass engem.
Szolgálni akarlak. Úgy ahogy csak tudok.
Fényed, hangod szeretnék lenni, szereteteddel tündökölni.
Ami az utam vállalom!
Mert tudom biztató hangod vezetni fog utamon.
Ölelő szereteted felemel, bizalommal tölt most el.
Feloldva a félelmeket, várom a jeleket.
Ha szívem újra félelemmel lesz tele
Arra gondolok majd meghallgattad szavam,
Tehát most ott vagyok ahol a legjobban helyem van.
Szerző: Fereste
Jó áramlást a Csodák felé. 🙂 Merd megélni hiszen léteznek! 🙂 Namaste 🙂
Kommentek