Néhány évszázaddal ezelőtt az egyik kolostorban élt egy szent, aki életével elégedett és boldog volt.
Az egyik napon, amikor a konyhában mosogatott, megjelent neki egy angyal és így szólt:
Az angyal a kis szentre tekintett, majd így szólt:
A kis szent szorgalmasan folytatta munkáját. Az egyik nap éppen a kertben kapált, amikor ismét megjelent neki az angyal. A szerzetes habozva és dadogva kapájával a sok gyomnövényre mutatott:
Az angyal nevetett és rögvest távozott. A kis szent végiggyomlálta a kertet, majd megnyírta a bokrokat.
Az idő pedig telt-múlt.
Az egyik nap a kis szent egy beteget ápolt a kórházban. Éppen egy pohár hideg vizet nyújtott neki, amikor ismét megjelent az Úr angyala. A szent kitárta kezeit és a kórházban levő számtalan betegre mutatott. Az angyal szótlanul eltűnt.
Amint a szerzetes késő este a cellájába visszavonult és nyugovóra tért, végiggondolta azt a hosszú időt, amióta az angyal neki mindegyre megjelent, és ő annyiszor elutasította őt. Hirtelen fáradtnak és kimerültnek érezte magát, majd így imádkozott:
Alighogy az imáját befejezte, az angyal tüstént előtte állott.
Az angyal ismét mosolyogva végigmérte, majd így szólt:
Szerző: Albert Schweitzer
Jó áramlást a Csodák felé. 🙂 Merd megélni őket hiszen léteznek! 🙂 Namaste 🙂
