Felhőcske és a Dűne
Egy igencsak fiatal felhőcske (de hát mindenki nagyon jól tudja, hogy a felhők élete rövid és mozgalmas) először nyargalászott fenn a magasban, néhány igen nagyra dagadt és bizarr felhő társaságában.
Midőn a nagy Szahara sivatag fölött haladtak, társai, akik már tapasztaltabbak voltak, egyre biztatták:
- Szaladj csak, szaladj! Ha megállsz, elvesztél.
A felhőcske azonban nagyon kíváncsi volt, mint a fiatalok általában, és lesiklott a vágtató bivalycsordához hasonló gomolygó felhők alá
- Mit művelsz? Hová mész? – vicsorgott vissza rá a szél.
A felhőcskének azonban igen megtetszettek az aranyló homokdűnék: valóban elragadó látványt nyújtottak. Lassan-lassan föléjük ereszkedett. Úgy tűnt, hogy megannyi széltől cirógatott aranyfelhőre talált bennük.
Egyikük rámosolygott. – Szia – mondta neki. Nagyon bájos dűne volt. Épp akkor formálta a szél, aranyló fürtjeivel játszadozva
- Szia. Az én nevem Felhő – mutatkozott be a felhő.
- Az enyém meg Dűne – hangzott a válasz.
- Hogy megy a dolgod ott lenn?
- Mendegél… Nap és szél. Néha túl meleg van, de azért minden rendben. És a tied?
- Nap és szél… nagy vágták az égen.
- Az én életem igen rövid. Ha megjön a nagy szél, lehet, hogy el is tűnök.
- Sajnálod?
- Egy kicsit. Olyan, mintha semmire se kellenék.
- Azt hiszem, rövidesen én is esővé változom és leesem. Ez az én sorsom.
A dűne habozott egy pillanatig, aztán azt mondta:
- Tudsz róla, hogy mi úgy hívjuk az esőt: mennyország?
- Nem is tudtam, hogy ilyen fontos vagyok – mosolygott a felhő.
- Egy-két idősebb dűne elbeszéléséből tudom, mennyire jótékony az eső. Akkor csodálatos dolgok borítanak be minket, amiket úgy hívunk, hogy …fű… és …virágok…
- Ó, igen, ismerem őket.
- Valószínűleg, én nem fogom megismerni őket soha – fejezte be szavait a dűne.
A felhő gondolkodott egy darabig, aztán megszólalt:
- Tulajdonképpen én is rád hullajtanám az esőmet…
- De akkor meghalsz…
- Te pedig kivirulsz. – szólt a felhő és lassan kezdett átváltozni jótékony esővé.
Másnap a kis dűne csupa virág volt.
Szerző: Ismeretlen
Jó áramlást a Csodák felé. 🙂 Merd megélni őket hiszen léteznek! 🙂 Namaste 🙂
