Felhőcske és a Dűne

Egy igencsak fiatal felhőcske (de hát mindenki nagyon jól tudja, hogy a felhők élete rövid és mozgalmas) először nyargalászott fenn a magasban, néhány igen nagyra dagadt és bizarr felhő társaságában.

Midőn a nagy Szahara sivatag fölött haladtak, társai, akik már tapasztaltabbak voltak, egyre biztatták:

  •  Szaladj csak, szaladj! Ha megállsz, elvesztél.

A felhőcske azonban nagyon kíváncsi volt, mint a fiatalok általában, és lesiklott a vágtató bivalycsordához hasonló gomolygó felhők alá

  • Mit művelsz? Hová mész? – vicsorgott vissza rá a szél.

dűne n

A felhőcskének azonban igen megtetszettek az aranyló homokdűnék: valóban elragadó látványt nyújtottak. Lassan-lassan föléjük ereszkedett. Úgy tűnt, hogy megannyi széltől cirógatott aranyfelhőre talált bennük.
Egyikük rámosolygott. – Szia – mondta neki. Nagyon bájos dűne volt. Épp akkor formálta a szél, aranyló fürtjeivel játszadozva

  • Szia. Az én nevem Felhő – mutatkozott be a felhő.
  • Az enyém meg Dűne – hangzott a válasz.
  • Hogy megy a dolgod ott lenn?
  • Mendegél… Nap és szél. Néha túl meleg van, de azért minden rendben. És a tied?
  • Nap és szél… nagy vágták az égen.
  • Az én életem igen rövid. Ha megjön a nagy szél, lehet, hogy el is tűnök.
  • Sajnálod?
  • Egy kicsit. Olyan, mintha semmire se kellenék.
  • Azt hiszem, rövidesen én is esővé változom és leesem. Ez az én sorsom.

A dűne habozott egy pillanatig, aztán azt mondta:

  • Tudsz róla, hogy mi úgy hívjuk az esőt: mennyország?
  • Nem is tudtam, hogy ilyen fontos vagyok – mosolygott a felhő.
  • Egy-két idősebb dűne elbeszéléséből tudom, mennyire jótékony az eső. Akkor csodálatos dolgok borítanak be minket, amiket úgy hívunk, hogy …fű… és …virágok…
  • Ó, igen, ismerem őket.
  • Valószínűleg, én nem fogom megismerni őket soha – fejezte be szavait a dűne.

A felhő gondolkodott egy darabig, aztán megszólalt:

  • Tulajdonképpen én is rád hullajtanám az esőmet…
  • De akkor meghalsz…
  • Te pedig kivirulsz. – szólt a felhő és lassan kezdett átváltozni jótékony esővé.

Másnap a kis dűne csupa virág volt.

 

Szerző: Ismeretlen

 

Jó áramlást a Csodák felé. 🙂 Merd megélni őket hiszen léteznek! 🙂 Namaste 🙂

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!