A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esovíz összegyujtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
A látogatók érdeklodéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
A látogatók megértették a remete tanítását.
Forrás: Erhart Kaestner: Mire való a csönd?
Jó áramlást a Csodák felé. Merd megélni őket hiszen létezenek! 🙂 Namaste 🙂
