Álmomban látogatóban jártam Istennél.. és megtudtam hol rontottam el az életemet.. |

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje.

Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:

Az én idöm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak Bennem?
Azt, hogy nem szerettél gyerek lenni, sietteted a felnőtté válást, majd visszavágyódtál a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségedet is feláldozod, hogy sok pénzed legyen, majd rengeteg pénzt költesz rá, hogy visszanyerjed egészségedet. Azt, hogy izgatottan lesed a jövőt, miközben megfeledkezel a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem éled meg. Azt, hogy úgy élsz, mintha sose halnál meg és majd úgy halsz meg, mintha sose éltél volna.
Atyaként mit szeretnél? Én a gyermeked mely tanulságokat jegyezem meg?
Tanuld meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnél az életben, hanem az, hogy kik állnak melletted. Tanuld meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak. Fogadd el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége. Tanuld meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak. A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni. El kell fogadnod, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket. Meg kell tanulnod, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak. Meg kell tanulnod, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak neked, meg kell bocsátanod magadnak is.

Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt: