Lélek homok
Két barát kirándulásuk alkalmával összeveszett. Az egyik barát arcon ütötte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:
- “Ma a legjobb barátomtól nagyott kaptam az arcomra!”
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette.
Magához térvén, kőbe véste:
- “Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!”
Az a barát, aki a pofont adta, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
- Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta:
- Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsájtás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
Kérlek:
- Tanuld meg fájdalmaidat, bánataidat, csalódásaidat, vélt és valós sérelmeidet a lelked homokjába írni, hogy a szél fel tudja kapni, el tudja fújni.. és meg tudd bocsájtani őket.
- Tanuld meg az öröm és boldogság pillanatait lelked kövébe vésni, hogy emlékezni tudj rájuk és senki ne tudja kitörölni onnan soha többet..
Jó áramlást a Csodák felé. Merd megélni őket hiszen létezenek! 🙂 Namaste 🙂
