Két zarándokúton járó szerzetes, egy öreg és egy fiatal, az őserdő sáros ösvényén sétált, vissza a kolostorukhoz. Sekély folyóhoz érkezettek. A parton finom ruhába öltözött, ifjú hölgy álldogált, látnivalóan tanácstalanul, hiszen ha belegázol a vízbe, tönkre áztatja drága köntösét az iszap.
Az öreg szerzetes, a nő szerencsétlen helyzetét látva, erős karjaiba vette őt, és átvitte a folyón, és a túlsó parton szárazra tette.
A nő rámosolygott és átölelte a férfi nyakát, míg az le nem tette a túlsó parton.
Köszönetet mondva meghajolt, a két szerzetes pedig csendben folytatta útját. Amikor a kolostor kapujának közelébe értek, a fiatal szerzetes nem tudta tovább tartóztatni magát.
Az öreg szerzetes ránézett a társára és csendesen megjegyezte:
(Zen tanmese)
Megengednél nekem egy kérdést?
Kérlek:
Jó áramlást a Csodák felé. Merd megélni őket hiszen létezenek! 🙂 Namaste 🙂
