Két magzat beszélgetése..
Két kis magzat beszélget egy anya hasában:
- Mondd, te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után jön az élet, hiszen valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. A születés után nincs semmi. És különben is, hogy nézne az ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Úgy érzem ott mindenhol fények vannak.. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a saját szánkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni.. Ez meg végképp nevetséges! Hát nem látod a köldökzsínort?
- De mondok én neked valamit: Gondolkodj el egy picit! A születés utáni életet azért sem lehetséges, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amit itt életnek nevezünk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk Édesanyát, és ő majd segít nekünk…
- Édesanyát? Te hiszel az Édesanyában?!
- Igen.
- Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán látta már valaki? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk!
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle Édesanyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is. Majd akkor hiszem el az Édesanyát, ha látom.
- Látni most még nem tudod.. No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Figyelj! és érezheted szeretettét. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk. 🙂
Jó áramlást a Csodák felé. Merd megélni őket hiszen létezenek! 🙂 Namaste 🙂
