Tanmese az Időről és a Szeretetről

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: A Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.

Idő és Szeretet meséje

A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.
Ő megkérdezte:

  • Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
  • Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:

  • Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
  • Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! – válaszolt aBüszkeség, – itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!

A Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:

  • Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
  • Oh, Szeretet – mondta a Bánat – én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!

A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:

  • Gyere Szeretet, én elviszlek téged!

Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:

  • Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
  • Az IDŐ volt, mondta a Tudás.
  • Az IDŐ?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ?

A Tudás válaszolt:

  • “Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET! “

 

Jó áramlást a Csodák felé. Merd megélni őket hiszen létezenek! 🙂 Namaste 🙂

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!